Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

Mahākāśyapa (vegán) története, 9/10 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Tehát az igazi Mestert valóban nehéz megtalálni. És remélem, hogy Ő nem fog megütni titeket, mint Marpa tette Milarepával, és csak azonnal megadják nektek a megvilágosodást, ahogyan én megadom a saját tanítványaimnak. Szóval ez a szerencséteken múlik. De a kritérium az, hogy közvetlenül látnotok kell a Mennyei Fényt és hallanotok kell a Mennyei Hangot, Isten Igéjét, Buddha tanítását. Ez a kritérium.

Mert ha a saját vallási rendszeredet keresed - egy papot, szerzetest, mullahot, imámot, prófétát, vagy bárhogy is nevezed, akkor csalódhatsz. Mert ahogy mondtam, mint a folyó, máshol folyik. Nem marad mindig ugyanazon a helyen. Egy idő után eltűnik a föld alatt, majd máshol újra felbukkan. Tehát a megvilágosodás az, amit keresel, nem pedig annak a külső megjelenését, aki ezt a megvilágosodást átadja neked. Lehet, hogy ugyanabban a vallási rendszerben van, lehet, hogy ugyanott, de nem feltétlenül így van.

Tehát valóban vágyakoznotok kell a megvilágosodás után - legyetek alázatosak, őszinték, vágyakozóak. És amikor készen állsz, egy Mester meg fog jelenni neked; Isten valahogyan megjeleníti neked a Mestert, közvetlenül vagy közvetve: valakin keresztül, vagy egy könyv, televízió, rádió vagy CD által. Ilyen intuícióval kell rendelkezned vágyakozó szívedben, és őszintének kell lenned, akkor találsz egy Mestert, vagy a Mester talál meg téged.

És amikor találtál egyet, akkor ragaszkodj Hozzá. Csak maradj Vele, és csak azt gyakorold, amit a Mester mondott neked – se többet, se kevesebbet. Ne nézz a másik rétre, csak maradj ott, ahol a füved zöld és kényelmes. Még ha a szomszédok füve zöldebbnek is tűnik, nem biztos, hogy az. Ez csak az illúzió; ez csak a körülmény; ez csak az elvárásod. Olyan ez, mint a sivatagban, néha a távolba nézel, és úgy tűnik, hogy látsz egy tavat vagy egy tavacskát, de amikor odaérsz, nincs ott semmi. Ez azért van, mert ez csak délibáb a sivatagban, a forróságban. Mint néha az úton, az aszfaltúton, lehet, hogy egy víztócsát látsz magad előtt, de amikor odaérsz, minden száraz - semmi ilyesmi.

Mivel én nem írok előre semmilyen forgatókönyvet, és nincs súgógépem sem, vagy aki megírja nekem, ezért bármi eszembe jut, még ha nem is ábécé sorrendben, kérlek, értsétek meg.

Most térjünk vissza a meditációs módszerhez, vagy a Mesterhez, aki át tudja adni neked a megvilágosodást az Ő energiájának egy részével, hogy az elején adjon neked, belökjön téged. Most, ha azt hiszed, hogy csak az aszkézis, ahogyan Buddha tette, elhozza neked a megvilágosodást, akkor újra kell gondolnod. Ez nem így van. Különben miért nem érte el a Buddha a megvilágosodást, amikor majdnem kiéheztette magát egy aszketikus módszerrel – majdnem halálra éheztette magát. És nem kapott semmit, amíg felébredt, és a középúton kezelte a dolgokat, nem a szélsőséges módon; azután megvilágosodott, másik Mestert kapott, vagy egy másik elhatározást, egy másfajta gyakorlási módszert.

Nem éheztetve magad, nem büntetve magad - a tested nem csinál semmi rosszat. A test Isten temploma. Tiszteletben kell tartanunk, jól kell vigyáznunk rá, hogy segíthessen nekünk megtalálni a megvilágosodást ebben az életben ezen a Földön. Olyan, mint egy ló-személy, aki viszi a szekeredet. Lehet, hogy azt gondoljátok, hogy ő csak egy állat-személy, de nélküle a szekered nem tud menni, nem tud téged máshová vinni, vagy néhány barátodat/rokonodat elvinni a szekéren, amit ő visz - a lovasszekér, a lovas kocsi. Tehát hasonlóképpen a test nagyon fontos. Ne tegyétek tönkre. Ne fussatok az alantas vágya vagy az egó után, hanem vigyázzatok rá, értsétek meg, hogy mi ez. És használjátok, tiszteljétek. A test a Buddha temploma. A kereszténységben pedig azt mondják, hogy Isten szentélye, Isten temploma. Tehát vigyázzatok rá. Még Buddha is rossz gyakorlatot folytatott, aszkézist csinált, amíg majdnem meghalt. Majdnem meghalt egy rossz gyakorlat miatt – nem adott a testének még elég táplálékot sem. Sokan ezt teszik, és ők is meghalnak, szánalmasan. Nemrégiben is. Egy ember megpróbált semmit sem enni, és aztán egyszerűen meghalt.

Levegőevés – tudnotok kell, hogy hogyan, szakértő útmutatás kell hozzá; különben ne próbálkozzatok. Én csak fiatal és gyorsan reagáló ember voltam, ezért amikor az apát ugratott, hogy túl sokat eszem, „egy étkezés egyenértékű háromszori étkezéssel” – de ez nem igaz. Mindegy, ez nem számít; még ha igaz is, akkor mi van? De miután ezt mondta, abbahagytam az evést. És akkor pánikba esett; egy idő után, pánikba esett és kérdezősködött. De én jól voltam. Folytattam a templom összes munkáját, és segítettem neki lejegyezni, amit mondott a diktafonba. Semmi sem történt velem. Soha nem éreztem gyengeséget; soha nem éreztem magam betegnek; soha nem éreztem vágyat semmilyen ételre, habár főznöm kellett nekik, és állandóan a szemem előtt volt elrendezve. De sose éreztem éhséget, sose éreztem vágyat az étel iránt. Úgy éreztem, mintha nem is léteznék ebben a világban, és a kilencedik felhőn járnék. Minden olyan könnyű volt, olyan könnyű, olyan könnyű; olyan lehetetlen nem boldognak lenni. De aztán újra enni kezdtem, és az első ételnek szalma íze volt, mint a száraz szénának vagy ilyesmi. Nem étel íze volt. És örökké folytathattam volna, mert nem történt velem semmi; olyan sokáig maradtam levegőevő, és nem történt semmi. De végül feladtam. Csak unatkoztam – nem volt elég dolog, ami érdekelt, hogy folytassam a levegőevés módszert.

Most vizet is ihatsz; akkor vízevő lennél. Vagy gyümölcsevő - nem kell mindig levegőevőnek lenni. És lehetnél az is; élelem nélkül is élhetsz. De fel kell készülnöd. Lehet, hogy nagyon legyengülsz. Amikor levegőevő voltam, vagy még akkor is, amikor visszatértem a napi egy étkezéshez, vagy azelőtt, sose éreztem semmilyen problémát. Éltem, de úgy éreztem, mintha a testem nélkül lett volna. Jártam, de úgy éreztem, mintha lábaim nélkül lennék. Beszéltem, de úgy tűnt, mintha nem lett volna hozzá szám. Ez egy nagyon vicces helyzet volt, nehéz leírni. Azokban a napokban nem ettem semmit, és jól éreztem magam. Aztán később a Mester újra megjelent, és azt gondoltam: „Ó, ennek így kell lennie. Biztos a Mester az, akinek szüksége van az ételre, hogy pénzt takarítson meg, ezért nem akarja, hogy továbbra is egyek. Ezért így ugratott, hogy rosszul érezzem magam, és ne akarjak többé apáca lenni. És akkor helyettesítene engem azzal a szerzetessel, akit idehozott.”

Tehát az öt szélsőséges aszkéta gyakorló, akik a Buddhával voltak, ők is ténylegesen szélsőséges aszkézist gyakoroltak, például csak néhány szezámmagot ettek, és csak egy keveset ittak naponta, minden nap, így. És eredetileg lenézték a Buddhát, mert azt gondolták, hogy Ő olyan gyenge, csak így középen maradt, Ő nem jó. De Buddha más módszerre váltott, és sikerült Buddhává válnia. A másik öt pedig még mindig ragaszkodott ehhez az aszkézishez, azt hitték, hogy ez az út vezet a megvilágosodáshoz, ez az út vezet a megszabaduláshoz. Ez nem helyes, egyáltalán nem helyes. Még ha semmit sem eszel, lehet, hogy nem leszel képes a megvilágosodás elérésére. Kell, hogy legyen egy Mestered, aztán gyakorolnod kell egy ideig, amíg önmagad képes leszel rá. Akkor a Mesternek nem kell figyelnie téged.

És az öt személy, akik aszkétaként maradtak, nem kaptak semmiféle megvilágosodást; csak egyre több frusztrációt, egyre több fogyást, elvesztve a folytatáshoz az akaratot, és egyszerűen nyomorultul voltak. Tehát úgy értem, hogy aszkétának lenni nem vezet el a Buddhasághoz, nem vezet el a megvilágosodáshoz. Csak miután a Buddha beszélt az öt emberrel - elmagyarázta, kifejtette nekik a vallásukban lévő szent könyvet - ezek után a Buddha valószínű ott helyben beavatta őket. Így óriási mértékben megvilágosodtak. Ezért nagyon hálásak voltak a Buddhának. Minden jó tanítvány hálás a Mesternek, mert Ők valóban elhozzák nekik a megszabadulást.

Látjátok, csak miután Buddha megtanította ezt az öt aszkétát, és megtanította nekik a módszert, akkor ők is megvilágosodtak, és követték a Buddhát. Egyébként csak a Buddha beszéde önmagában nem elég. A vérvonalából, az Energiájából valamennyit át kell adnia az öt személynek. Persze minél több beavatott van a Buddha Jelenlétében, annál több karmát kell elviselnie a Mesternek. És néhány Mester emiatt meghal. Néhányan a helyszínen meghalnak, ha túl rossz tanítványok keverednek oda, vagy túl sokan vannak. De ez attól függ. Vannak, akik már nagyon megalapozottak a spirituális őszinteségben. Aztán néha véletlenül találkozik a Mesterrel, csak egy pillantást kap Tőle, és akkor békésen meghal, és Mennybe kerül a pokol, vagy bármilyen más alacsonyabb szint helyett, ahová kerülnie kellett volna. Mert a Mesternek óriási Ereje van, és bárkit megáldhat, akit csak akar.

Photo Caption: Talán törékeny, de még ragyog, a szeretet világítótornya.

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (9/10)
1
2024-07-23
6174 megtekintés
2
2024-07-24
4674 megtekintés
3
2024-07-25
4571 megtekintés
4
2024-07-26
3935 megtekintés
5
2024-07-27
3846 megtekintés
6
2024-07-28
3507 megtekintés
7
2024-07-29
3465 megtekintés
8
2024-07-30
3418 megtekintés
9
2024-07-31
3538 megtekintés
10
2024-08-01
3503 megtekintés
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android