Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

A háború királyának kinyilatkozta- tása háborúról és békéről, 1/7 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom

"A világ népének át kell állnia a helyes életmódra - el kell szakadniuk az erőszakos és gyilkos életmódtól. Akkor eljön a béke, és a béke uralkodni fog és tartós lesz." Ezek az Ő szavai. Ez az első alkalom, hogy ilyesmit hallottam a Háború Királyától. Azt hittem, hogy mindent adhadsz, amit akarsz, amennyiben van neked. De ez nem igaz. […]

Halló, Mennyek szerettei, az örökkévalóság lelkei. Csak egy kis hírt szeretnék megosztani veletek. És remélem, hogy mindannyian mindent megtesztek azért, hogy az eredmény, a kimenetel olyan legyen, amilyennek szeretnétek, különösen a spirituális területen.

És egyébként, mielőtt megint elfelejtem, köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt hetekben boldog születésnapot kívánt nekem. Nem tudtam mindannyiótoknak személyesen válaszolni, bár gondolkodtam, hogyan lehetne. Aztán túl elfoglalt lettem, elhanyagoltam. Mi, sárkány (kínai csillagjegy) emberek feledékenyek is vagyunk és túlzottan le is kötjük magunkat. És ahogy jól ismertek engem: én ilyenfajta sárkány vagyok. Bocsássatok meg nekem, kérlek. Emlékeztettetek, hogy ez a sárkány éve, a születésem éve, ezért különösen a legjobbakat kívántátok nekem. Köszönöm és köszönöm. Nos, mindenkinek, aki a sárkány holdévben született, szintén fantasztikus időt és minden jót kívánok! Én már régóta nem ünneplem a születésnapomat - nincs hozzá szívem, mivel a világ még mindig fájdalmak és bánatok közepette van. De ti mind, eleven sárkányok, kérlek, ünnepeljetek és élvezzétek a Mennyek Áldásával és Szeretetével!!!

Azért szeretnék hozzátok szólni, mert tegnap véletlenül megfigyeltem a Béke Királyának segítő kezét, és köszönetet mondok Neki. Nagyon köszönöm Neki, hogy segít Isten Akaratát teljesíteni, és segít, hogy a világnak nyugodtabb, harmonikusabb légköre legyen. Aztán megkérdeztem Tőle, hogy tud-e ennél többet is tenni. Azt mondta, hogy csak azt teheti, amit lehet, és az Univerzum Törvényén belül. De valójában azt láttam, hogy már többet tett, mint amit tehetett. És amit tesz, azt többnyire csendben és szinte titokban kell tennie.

Akkor felhívtam a Háború Istenét és beszéltem Vele. "Miért teszed mindezt?"- kérdeztem. A válasz persze nyilvánvaló. Azt mondta nekem, hogy nem élvezi, amit tesz, mint a háború szítása ebben a világban. De a karma ereje túl nehéz, oly nyomasztó, hogy nem tudott másképp cselekedni. Ezért megkérdeztem Tőle, "Nem érzel együtt a háború áldozataival, bárhol is van az? Mert amint látod, az nem az, amit bárki is akart. Túl sok szenvedés, túl sok fájdalom, elválás, szorongás, aggodalom, rémes, szörnyű helyzetek, fizikai és mindenféle fájdalom: mentális, pszichológiai, érzelmi.“

Ezért azt mondta nekem, idézem: "A karma ereje megöl minden együttérzést és könyörületet. Tehát az mindig nulla - nulla együttérzés, nulla Mitleid." Idézőjel bezárva. "Mitleid." Ami részvétet jelent. Habár akarja, nem teheti. "Nincs hely, nincs esély arra, hogy bármilyen részvét fennmaradjon, ha a karma ereje ott van." Ó, ékesszólóbban beszélt, de úgy tűnik, nem tudom igazán elmondani.

Ezért azt mondtam Neki, hogy én is megértem az Ő helyzetét és a munkát, amit tennie kell, de nem bírom látni, hogy az emberek túl sokat szenvednek, túl sokat, különösen az ártatlan szemlélők, mint az idősek és a gyerekek - ez tényleg minden nap összetöri a szívemet. Mi lenne, ha inkább engem büntetne meg, egyedül, és a többi embert békén hagyná? Én hajlandó lennék szenvedni bármennyit és bármeddig tart is. Próbálkoztam a píár-ral magamnak, úgy hívják, hogy public relations; reklámoztam magamat. Azt mondtam: "Érdemesebb vagyok, mint bármelyik háborús áldozat, és az összes áldozat együttvéve. Tehát, ha elpusztítasz engem, ha megbüntetsz, az elég méltó lenne, elég jó lenne mindenki más helyett." Erre azt mondta: "Nem lehetséges". Azt mondtam: "Minden lehetséges. Miért nem?"

Tehát azt mondta, „Az ölés és az erőszakos energia nem keveredik a béke energiával. Tehát a béke egyedül marad, és az a gyilkos energia egyedül marad. Nem keverednek össze, és az öldöklő energia nem lesz képes fedezni a béke energiát. Így az nyilvánvalóan olyan, mint a kétféle poláris energia; két különböző, különálló energiafajta. Tehát nem lehetséges, hogy a béke energia összekeveredjen az erőszakos energiával, azért, hogy eggyé váljon vele. Mert a béke energiát nem lehet elpusztítani." Gondolom, úgy érti, hogy az én energiám a békét szolgálja, a világ karmája pedig erőszakos, gyilkoló, és mindez a pusztítás. Nem tudnak keveredni, ezért Ő nem tudja elpusztítani. Tehát Neki csak az erőszakos energiát kell elpusztítania. Nos, remélem, világos voltam. Amikor beszélgettem Vele, minden teljesen világos volt. Tulajdonképpen az Ő szavai... Azt mondta, mert a háborús karma és a béke karma különböző energiaforrásokból származik, nem keveredhetnek össze. Ezért a háború energiája nem tudja elfedni, nem tudja körbeölelni, nem tud keveredni a béke energiájával. Ezért nem tudok áldozatot hozni, hogy békét hozzak az embereknek.

"A világ népének át kell állnia a helyes életmódra - el kell szakadniuk az erőszakos és gyilkos életmódtól. Akkor eljön a béke, és a béke uralkodni fog és tartós lesz." Ezek az Ő szavai. Ez az első alkalom, hogy ilyesmit hallottam a Háború Királyától. Azt hittem, hogy mindent adhadsz, amit akarsz, amennyiben van neked. De ez nem igaz. Ha van béke energiád, akkor sem adhatod oda, hogy felhígítsd a háborús energiát. Talán egy apró dolog, hogy segíthetsz azzal, ha leülsz egy ideges vagy rémült személy mellé, és megnyugtatod a béke energiáddal, de nem hígíthatod fel az egész világ háborús energiáját. Ó, Istenem, és én azt hittem, hogy mindent oda tudunk adni. Nagyon szomorúan hallom mindezt.

Később azt mondtam a Háború Királyának: "Folytatom, ahogy csak tudom, nem adom fel. És jobb, ha mellém állsz, Önmagad érdekében! A jóság mindig győzni fog."

Tehát látjátok, a karmát nem tudjuk elkerülni - a jó karmát vagy a rossz karmát. A másik kikerülhetetlen pedig, Isten Akarata! Egyik nap beszéltem nektek a napi egy étkezésről. Sose szándékoztam elmondani nektek. Egyszer Tajvan (Formóza) korábbi kétszeres alelnöke, Lu asszony eljött, hogy meglátogassa az Új Föld Asramot, és az őt kísérő egyik hölgy megkérdezte tőlem, hogy egyszer eszem-e naponta. Nem mondtam semmit. Valami másról beszéltem; Nem akartam arról beszélni. És aznap - nem tudom, miért - kicsúszott a számon, és elmondtam nektek. Még nem is emlékszem, hogy mondtam mindezt korábban, a napi egy étkezéses étrendről. Az csak a mások iránti együttérzésből született: éhes emberek, éhes állat-személyek is, és az összes kényelem hiánya - az étel minimális, alapvető kényelmének hiánya más lények számára is, mint akár a fák vagy a növények.

De aztán kicsúszott a számon. Miután elküldtem a munkacsoportnak, eszembe jutott. De annyi más dologgal voltam elfoglalva, így hát lejegyeztem. Azt mondtam: "Töröld ezt ki. Töröld ki a ‚napi egy étkezés‘-t.“ És aztán gondoltam, amikor visszajön hozzám lektorálásra, akkor majd törlöm. De aztán nem tettem! Elfelejtettem! Aztán kicsúszott a kezemből, és adásba került.

Istenem, nem akartam, hogy adásba kerüljön. Eleve nem is akartam elmondani nektek. Mert nem akartam a következményeit, annak a megsokszorozott karmáját. Azt sem akartam, hogy néhányan lemásolják. Tán másolni akarjátok, amit teszek. Megtörtént, hogy az emberek le akarták másolni, amit csinálok. De aztán adásba került. Először is, nem akartam elmondani az embereknek, hogy mit csinálok a magánterületemen. Másodszor, nem akartam, hogy az emberek kövessék, mert talán nem ezt kellene tenniük, vagy talán nem ezt kellene mondanom nekik; talán nem kellene.

Aztán elfelejtettem - kétszer, háromszor, átcsúszott. Addig, amíg utána - ó, Istenem - amikor beszéltem a (Supreme Master Television) csapat egyik tagjával, azt mondtam, "Ó, Istenem. Ki akartam vágni azt a részt rólam, hogy napi egy ételt eszem, de aztán elfelejtettem, és most túl késő. Túl késő." És néhány napig nagyon rosszul éreztem magam.

De később a Mennyek azt mondta, hogy ennek ki kellett derülnie. Bár megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mégsem szerettem, hogy ez a rész így a nyilvánosság elé kerüljön. De aztán már tudom, miért kell így lennie: azért, hogy legyen egy másik ok, hogy elmondhassam nektek, hogy ne legyetek szélsőségesek, és vigyázzatok a testetekre, az egészségetekre, stb. Mert Isten nem akarja, hogy az emberek túlságosan korlátozzák magukat valamiféle eszeveszett fegyelemmel, ami nem is annyira szükséges.

Photo Caption: Ó, titeket is szeretlek, szomszédok

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (1/7)
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android