Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
A lélek az elmét és a testet akarja használni arra, hogy megtapasztaljon bármit, ami körülötte van. De ha az elme és a test nincsenek nagyon közreműködő hangulatban, vagy nincsenek nagyon magas szinten, akkor a lélek folyamatosan csak azokra az információkra támaszkodik, és az együtt megköti. És emiatt nem vagytok megszabadulva. Csak az elme az, ami problémát jelent. Tehát, mikor meditáltok, jól, mélyen, akkor elrepültök az elmétől arra a pillanatra. Ezért éreztek mély boldogságot, amit sehogy sem tudtok leírni. A pillanat, amikor hirtelen felemelkedtek a szamádiba, az egyszerűen valami rendkívüli. És ha ezt bármikor megteszitek, bármikor, bármely nap, akkor a lélek annyira hozzászokik újra a szabadsághoz. Mint amikor alszik. Amikor alszunk, mivel a lélek fáradt, ki akar jutni. És akkor szabad. De napközben követnie kell az elmét, hogy lássa, mi zajlik, vagy megpróbálja irányítani az elmét. De az elme folyamatosan a rossz információval táplál. Ezért, amikor meditáltok, tudjátok, hogyan kell kijutni az elméből, és nincs rá szükségetek. És a lélek ránéz, a lélek maga, és akkor utasíthatja az elmét, sokkal helyesebben, hogy mit tegyen, ahelyett, hogy helytelen információra támaszkodna, vagy akár helyes információra, amit az elme táplált be. A lélek nagyon nemes, nagyon gyönyörű. A lélek nem érti a világ bonyodalmát, piszkosságát. De ez az, amiért az elme jó. Az elme folytonosan információt táplál, és a lélek ezt elhiszi. Tehát jobb, ha a lélek kijut az elméből, és irányítja, ahelyett, hogy követné az elmét. Tehát ti, srácok, figyeljetek erre. A testnek szüksége van ételre. A léleknek, szellemnek szüksége van meditációs erőre, hogy emelkedjen, hogy felmenjen! Tényleg, legyetek szívesek, még akkor is, ha világi környezetben vagytok, akkor is összpontosítani tudjátok az elméteket. Még akkor is! Ha ez minden, amit akartok, semmi nem tud igazán eltéríteni. Talán egy kicsit, de nem olyan sokáig. El kell jutnotok arra a szintre, hogy semmi se térítsen el titeket soha többé, és ha mégis, akkor ti csak úgy, mint a port a ruhátokról, lerázzátok azt, és eltűnt. És nem olyan, mint a sár, ami hozzáragad a testedhez, és rászárad a bőrödre. Az egy más dolog. Tehát kérlek, ha van néhány ravasz kérdésetek, olyan okoskodó, provokáló, vagy kihívó fajta, kérlek, először kérdezd magadat: “Ez a kérdés igazán engem szolgál? A helyes kérdést teszem fel? Vagy csak bla, bla, bla, azért, hogy felhívjam a figyelmet, vagy csak, hogy rázúdítsam a társasági magatartá- somat másra, vagy akár a Mesterre?” Csak azért, mert olyan társadalmi, piszkos környezetben élsz, és idejössz, nem tisztítottad meg magad, és csak szemetet dobálsz az emberekre, vagy akár a Mesterre. Csak azért, mert túlságosan hozzá vagy szokva, vagy mert belül mérges vagy valamire, és akkor csak kibököd. Haszontalan neked, még akkor is, ha megválaszolom, és még akkor is, ha megérted. Ezek még mind az intellektuális szinten vannak. Ez nem a valós dolog. Tehát még itt is, nem azért jövök ide, hogy beszéljek hozzátok, igazán, nem is azért, hogy megválaszoljam a kérdéseiteket, és nem azért, hogy azt gondoljátok, hogy én valóban megértettem mindent az univerzumból, vagy igazán rendkívüli ékesszólással rendelkezem. Nem ezért. Egyszerűen a jelenlétem az, ami ajándék nektek. Akármit mondok, csak azért van, hogy rám összpontosítsatok, vagy kicsit ellazítsátok az elméteket. Csupán a jelenlétem, az a legjobb előadás, amit adhatok nektek.